faragatlan

Hungarian

Etymology

farag +‎ -atlan

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɒrɒɡɒtlɒn]
• Hyphenation: fa‧ra‧gat‧lan

Adjective

faragatlan (comparative faragatlanabb, superlative legfaragatlanabb)

1. (of stone, wood) undressed, uncut

   Antonym: faragott

2. (of a person) rough, rude, ill-mannered, uncouth

   Synonyms: modortalan, neveletlen

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	faragatlan	faragatlanok
accusative	faragatlant	faragatlanokat
dative	faragatlannak	faragatlanoknak
instrumental	faragatlannal	faragatlanokkal
causal-final	faragatlanért	faragatlanokért
translative	faragatlanná	faragatlanokká
terminative	faragatlanig	faragatlanokig
essive-formal	faragatlanként	faragatlanokként
essive-modal	faragatlanul	—
inessive	faragatlanban	faragatlanokban
superessive	faragatlanon	faragatlanokon
adessive	faragatlannál	faragatlanoknál
illative	faragatlanba	faragatlanokba
sublative	faragatlanra	faragatlanokra
allative	faragatlanhoz	faragatlanokhoz
elative	faragatlanból	faragatlanokból
delative	faragatlanról	faragatlanokról
ablative	faragatlantól	faragatlanoktól
non-attributive possessive - singular	faragatlané	faragatlanoké
non-attributive possessive - plural	faragatlanéi	faragatlanokéi

Derived terms

• faragatlanság
• faragatlanul

 

Further reading

• faragatlan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• faragatlan in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).